Nap - Haladás Cselekvés- Apa
Szertartás, feloldás:
Ülj vagy feküdj le kényelmesen. Hunyd le a szemed és koncentrálj a légzésedre. Lassan és nyugodtan lélegezz, lazíts. Most idézd belső szemed elé apádat és mondd el neki: „Kedves apa (vagy, ahogy gyermekként szólítottad édesapádat) sokáig próbáltam megfelelni neked, tetszeni neked. Ezzel részben önmagam számára is idegenné váltam. Amikor megállapítottam, hogy sok dologban más vagyok, mint te, elkezdtelek elutasítani téged. Most valahol elvesztem, egyrészt szeretném, ha szeretnél és olyan lehetnék, amilyennek te szeretnél látni, másrészt van bennem egy nagy vágy, hogy egyéni és szabad lehessek. Te vagy ugyan az apa, a nagy, én pedig a kis gyermek, ez azonban nem jogosít fel téged, hogy megköss az elképzeléseiddel. Nekem nincs jogom téged kritizálni. Elfogadlak olyannak, amilyen vagy és kérlek te is fogadj el, olyannak amilyen vagyok. Szeretlek és tisztellek akkor is, ha már nem tudod megtenni ezt a lépést. Mégis szabadnak érzem magam, hogy elhagyhatom családunk történetének eme korlátait.” Nézz apád arcába, lehet, hogy egészen barátságosan néz rád, és átszeretnéd ölelni, mielőtt befejezed vele a beszélgetést. Ha elutasítóan néz rád, ne hagyd, hogy megtévesszen. Ne engedj a kísértésnek, ne térj vissza a régi ellenálláshoz („Tudtam, hogy ez lesz!”), és ne engedj a gyermek vágyának sem, aki azzal vívja ki az apja szeretetét, hogy megfelel az ő elképzeléseinek. Mindkét esetben elveszítenéd a visszanyert szeretetet. Pedig ez – csak ez – hozhat neked szabadságot.
Az én utam :
Hitetlen Apám
Apámnak van hite.
Megleltem egy megkínzott éjjelen,
Elhagyott minden kétség, félelem,
A csillagok karcolták az égre,
Kemény értelme megtalált végre.
Sokat utazott talán száz évet is,
Megértem fülembe ontott mérgeit,
Csak titkon szólok, szavaim meg ne halld,
Könnyel áztatott harcos jelenem vall.
Apámnak van hite.
Kérges kezét az arcába rejti,
Karmikus útját kedvesség fedi,
Könnyeket ritkán láttam az arcán,
Nehéz élet mégis belemartál.
Hajnalban, szűk markú álom ébreszttet,
Hangtalan nap lobogott a szemedben,
Ébredésed anyám szemében kutattad,
Reményeid benned így már mulattak
Apámnak van hite.
Erkölcs és munka építő köved,
Anyád kacaja váradnak őre,
Akaratot adott apád szíve,
Érintése az arcodon pihen.
A sivár pusztában térdeltem én,
Apám kezébe kapaszkodtam még,
Színes legóim tőle kaptam, nézd,
Apám hitéből építkezem én.
Apámnak van hite.
Mozdonyba épített olajos csavar,
Dieselen robogó hideg hajnal,
Dolgos ember a hazáját szerető,
Nem kért sokat ettől az élettől.
Tiszta maradt járását nem övezi bűn,
Csak elfáradt a hosszú úton, sosem ült,
Kifogyhatatlan mély kút oltotta szomját,
A család építette hűsítő tornyát.
Apámnak van hite.
A legmélyebb, akit csak ismertem,
Istent a világban sosem kereste,
Félve tisztelte őt, nem kérdezte,
Zivatart az útra miért kergette.
Én őrülten kutattam az Úr után,
Faltam a hit könyveit este sután,
Sosem kérdeztem meg az én bölcs apám,
Miért hiszem azt, hogy nincs hited apám!
Apámnak van hite.
Ráleltem egy titokzatos éjjelen,
Elhagyott minden kétség, félelem,
A csillagok karcolták az égre,
Szelíd értelmét megtaláltam végre.
Drága bilincsbe zárt néma kincsek,
Nem üvöltetted a világba hited,
Játszod a rád mért földi szerepedet,
Áldom az Urat, hisz gyermeked lehetek.
