Valamit Őrzök - Írás 20 éves koromból

Szíve mélyén minden ember ezekkel a kérdésekkel vívódik: „Ki vagyok én?” „Miért élek?” „Mi a célom?” „Hol van Isten, ha létezik?” Már annyian megpróbáltak rá válaszolni… Hallom, ahogy felteszi a kérdést egy hang: „Miért pont te jönnél rá? Ki vagy te, hogy ezt elmondhasd, leírhasd?”  Egyszerű ember vagyok, mint mindenki más. Nem tudok varázsolni, illúziókat táplálni, doktor sem vagyok a tudományokban és vezetőnek sem születtem. Én Dorottya vagyok, egy ember, aki megfejti az élet értelmét. „Hogyan, hisz nem vagy  se tudós, se doktor, se filozófus!?” Van valamim, amiből adhatok, adni szeretnék. Több milliárd van belőle, minden embernek jut ebből egy a földkerekségen. „Lehet, hogy van már belőle nekem is?”  Az meglehet, de akkor te miért nem adtál nekem belőle!? Látod, mégiscsak szükséged lenne erre az ajándékra. Látom, kíváncsi vagy! Mit remélsz? Vajon mit adok neked? „Hallhatatlanságot!”  Hisz mindig is az voltál! „Hatalmat!”  Hisz te vagy a középpontja az életednek, körülötted forog a világ! „Sok pénzt!”  Annyi van, amennyit elhiszel! Dühös lettél? Mindennek eljön a maga ideje. Az élet öreg bölcse is hosszú utakat járt be, míg a tudás feltornyosult benne. Ülj le vele, beszélj hozzá és hallgasd meg, de halld is a szavait! Majd engedd el azokat a gondolatait, amikre nincs szükséged. De ne azokat, amik úgy hiszed nehezek, sok energiát kell belefektetned! Érzem, zakatol benned egy kérdés! Mond, miért félsz kérni? Miért lopnád el kincsem, vagy szereznéd meg inkább erővel?! Megijedtél tőlem? „Gondolatolvasó vagy!”  Nem, nem látok a fejedbe! A kérdés az, hogy vajon jó gazdája leszel-e a kincsednek!? „Ez nekem jár, ha mindenkinek van belőle egy!”  Én odaadom szívvel lélekkel, de ha nem mersz adni, se kérni, ha türelmetlen vagy és telhetetlen, ha nem hallod a segítséget, csak testi ösztöneid hajtanak és nem vagy jó gazda, akkor elveszted az ajándékodat! „Várok még, hogy ne pazaroljam el azt az időt, amit beléd fektettem!” Hát jó, várj még és szólj, ha belül lecsendesedtél! … „Érzem, hogy nyugodt, szabad valóm néz rád!”  Az élet hangos zajai elcsitultak, a harag, az ítélkezés mindenki felett, az Egó akaratos jelleme elnémult egy időre. Tudod már mi az, amit adni szeretnék? „Már megkaptam!”  Hát persze, hisz kérted tőlem! Már a beszélgetésünk elején odaadtam kincsed, a kulcsot, a csend hatalmához! Őrizd meg! „Tartasz belőle másolatot, ha elveszíteném?”  Ha szükséged lesz rám, megtalálsz. Még egy gondolatot fogadj el tőlem: „Hallgass mindig a szívedre-lelkedre, ő őrzi kulcsod, ő mutat utat a csendléten keresztül!”   Egyszerű ember vagyok. Egyszerű érzésekkel, bűnökkel, csalódásokkal, örömökkel. Dorottya vagyok, hatalmas adni akarással! Ő is megkapta, ti is megkaphatjátok a kincset érő kulcsot. „Azt mondjátok, sokat képzelek magamról, mit akarok én itt!” „Elnyel engem is az élet vadon sűrűje, ha felnövök!”  Mire növök fel!? Az élet elrághatja a sejtjeimet, de a lelkem felett nincs hatalma! Írok, hogy emlékeztessem magamat, téged, titeket arra, hogy őrzök valamit, egy ajándékot, egy kincset, ami mindenkire vár! Mindenkinek van belőle, még nekem is! Örülök, hogy megleltetek engem! Boldog a csendlétem, ha magamra ismerek, ily csendes órákban. Ez vagyok én. Sok-sok mondanivalóval. Sok-sok kincsekkel.

 

Önismereti játékok

Önismereti játékok célja, hogy olyan dolgokat mondjunk ki, amelyek felett a hétköznapjainkban csak elsiklunk, vagy „jobb” esetben megbeszéljük önmagunkkal elme szinten.

Végső soron egyszemélyes játék az életed. Legfeljebb csak meggyőződ önmagad folyamatosan, hogy minden és mindenki, aki körül vesz, részt vesz ebben. Ez azonban, ha jobban bele gondolsz nem igaz, hiszen a jövőd bármikor kiszakíthatja a kezedből azokat a dolgokat és személyeket, akik most a jelenedben fontosak. Amikor ezt megérted, félelemmel tekintesz az életedre.

„Milyen törékeny minden körülöttem!”

Leülsz játszani, hogy megkapjad a neked szánt kérdéseket és feladatokat. Ekkor kezdődik meg a játékon keresztül egy belső utazás. Kimondod a gondolataidat és az érzéseidet. Így haladsz mérföldkőről, mérföldkőre. De nem felejtesz el visszatérni. Hiszen ezekkel a gondolataiddal és az érzéseiddel kezdened kell valamit a világodban. Ki kell mondanod, kiáltanod kell a világba egy nagyot! Ha ezt megteszed, lesz bátorságod hozzá, akkor a következő játék folyamán tovább haladhatsz befelé.

Az önismereti játék, minden eldobott követ, amely az utadba kerül, felvesz és szembesít vele. Lassan a múltad kitisztul, megértesz benne mindent és mindenkit. A sok kétség és fájdalom értelmet nyer és feloldoz. Visszakapod a szárnyaid, amellyel már könnyedén haladhatsz a valóságodban.

Sors

Éljük az életünket és észre sem vesszük, hogyan szaladnak az évek felettünk. Csak akkor torpanunk meg, amikor a nagybetűs Sors elénk rak egy akadályt, amelyet nem fogunk megugrani. Elesünk, és amint feleszmélünk az esésből egy sötét gödörben találjuk magunkat.

Sötét van és hideg. Minden barátságtalan, a Nap eltűnik, nem találjuk, vajon merre lehet.

Merre induljak? Kit kövessek? Egyedül érzed magad, és segítő kezet nem találsz. Nem találsz, mert a saját kezedet kell megtalálni.  Befelé kell fordulnod, a kivezető utat csak arra találod meg.

Belemerülsz a lelked színházába. Elkezd érdekelni, kik lakoznak benned. Kihez fordulhatsz a sok szereplőd közül, aki segíthet? Egyiket a másik után elkezded megismerni, átérezni és egybeolvadsz vele. Másképp nem lehet. Át kell érezned önmagadat, meg kell élned a Léted. Ott megtalálod a válaszokat és a kivezető utat…