2013. május 10., péntek

Térkép önmagamhoz

Örök kérdés...


Képzelj egy utat magad előtt...
Érezd, ahogy a lábad hozzá ér a talajhoz. 
Lefelé tekintesz, kavicsos úton jársz. 
Ropog a homok minden egyes lépésednél. 
Bal jobb, bal láb után következik a jobb láb. 
Nem lehet össze keverni.
Súrolja a cipőd a kavicsos utat és nagyot sóhajtva haladsz . 
Lépésről lépésre,
lefelé tekintve,
az utadat figyelve.
Egyik léptedet követi a másik, egyik kavics követi a másikat...
Ki mondhatná meg, már mióta haladsz így az utadon?
Lefelé tekintve...

Gondolat gondolatot követ...
 Felfelé vágysz, hogy lenézhess önmagadra. 
Ki vagyok?
Miért haladok ezen az úton?
Miért teszem egyik lábam a másik után?
Kérdés kérdést követ...



 Egy erő megjelenik. 
Olyan leszel, mint a pitypang fehér ejtőernyősei, 
akiket felkapott egy meleg simogatású szellő.
Darabokra hullasz,
könnyedén
boldogan...
Sodródsz oda, 
ahová érkezned kell.

Most már lenézhetsz az útra. 
Arra az útra amelyen lépdelsz nap mint nap. 
Meglátod a tested. 
Nézd, milyen sok részből állsz! 
Mint egy kirakó. 
Minden részed fontos,
 mégis a valóságodban csak az egész részedet érzékeled. 
Olyan vagy mint egy kehely, 
melynek végtelen mélysége van.
 Színek egész kavalkádja kavarog benned. 
Mind a te részed.


Látni akarom magamat: kiállt benned valaki! 

S a kelyhet kiöntöm.

Folyik a kavicsos úton, előre, már nem is látod a végét. 
Elindulsz ismét az úton. 
A lábad alatt gondolatok, érzések, emlékek jelennek meg . 
Lépésről lépésre egy újabb és újabb kép önmagadról. 
Már előre tekintesz, nem lefelé. 
Minden lépésedre kiemelkedik az út mentén jobb és bal oldalon valaki belőled.
Tükörbe nézel. 
Itt ilyennek, ott olyannak látod önmagad. 
Mind te vagy...
Kinyújtod a kezed a részed felé és hagyod, hogy elmondja neked milyen a  világa... 
Újabbat és újabbat megismersz.
 Így válik az Univerzumod végtelenné, mégis a Részeddé.

Önismereti utadon mi történik veled?
Darabjaidra hullasz, hogy ismét összerakhasd magad!

Ezért létezik annyi ember körülötted a valóságodban, 
mind egy-egy tükörkép. 
Vissza tükröz belőled valamit...

Mi az önismereti térkép?
Segítség, hogy mindezt megérthesd,
elfogadjad,
megtapasztalhasd
magadba fogadhasd...

Ha megfogod a kezem, én is fogom a tiéd...
Köszönöm, hogy a tükröm vagy, 
köszönöd, hogy a tükröd lehetek...






 

2013. május 9., csütörtök

Sajnálom...


Minden ember az igazságot keresi. 
Válaszokat akar! 
Az állandó "miértek" csak elnyelik az élethez szükséges energiát. 
A múlt fogságában tart, lebilincsel 
s ha nem tudsz már előre tekinteni, 
csuklód kihorzsolt vonalán lecsordul egy vércsepp. 
Egy csepp, 
hisz a szemedből már a könnycseppek kiszáradtak. 
Csak a düh szikrázik benne, villámokat szórva az egész világodra!
Sokan vannak akik egy egész életen át egyetlen mondatra várnak valakitől: 
Sajnálom! 
A "sajnálom" szó egy beismerő vallomás a másiktól: 
Én voltam a vétkes, bűnt követtem el ellened: 
Nem a te hibád!
De mi van akkor, ha ez nem hangzik el, 
ha egy halálos ágyon fekve se képes kimondani az a valaki a másiknak: 
Sajnálom! 
Az emberi büszkeség annyi mindent megmérgez! 
Egy egész családot képes a mélybe húzni, 
ahol a sötétségben már nem találja meg senki sem egymás kezét. 
A sötétben minden takarva marad. 
Az igazság felemel és fényt hoz oda, 
ahol hideg és sötét van. 
De vajon a fény mi mindent fog megmutatni?
Biztosan akarja a ember látni!?
 Az igazság olykor fáj, 
belemarkol a torkodba és addig szorítja amíg már nem kapsz levegőt. 
Az első lélegzetvétel fájdalmas lesz, de utána enyhül.


Az ember büszke, de a lélek, ott legbelül erre nem képes!
A lélek csak simogatni tud!

Bárki legyen is az életedben, 
akitől azt az egyetlen szót várod, 
most hunyd le a szemed 
és engedd, hogy ott legyen veled! 
A gondolataidban, a szívedben, érezd ahogy megfogja a kezed!

Halld mit suttog, mit mond neked?

SAJNÁLOM, NEM A TE HIBÁD!

BOCSÁNAT

SAJNÁLOM

SAJNÁLOM

SAJNÁLOM


 Ünnepeld a felszabadulásod!
A megbocsájtás egy súlyos terhet emel le a hátadról. 
Táncoljon a lelketek, 
hisz mindannyian ugyanonnan érkezünk és ugyanoda távozunk

Nehezen megy, akkor térj ide vissza annyiszor ahányszor csak szükséges...