"Te nem vagy börtönben, nem vagy kalitkában. Kitárhatod a szárnyaid, és tiéd az egész égbolt. A Hold, a Nap, az összes csillag mind-mind hozzád tartozik. Beleveszhetsz a végtelen kékségbe... Csak hagyd ott végre azt a kalitkát, lépj ki belőle, és tiéd az egész égbolt. Tárd ki szárnyaid, és repülj a nap felé, mint egy sasmadár. A belső égbolton, a belső világban a szabadság a legnagyobb érték - minden más, még a boldogság és az eksztázis is csak másodlagos mellette. Ezerféle virág van, szinte megszámlálhatatlan, de mind csak a szabadság légkörében életképes."
Osho
Börtönünk falai:
- Hozott kövekből áll, amelyeket előző életünkből maradtak velünk.
- Kapott kövekből áll, amelyeket családunktól örököltünk meg.
- Hordozott kövekből áll, amelyeket megszületésünk pillanatában kapunk meg. És kapunk még valamit a kövek mellé: egy kalapácsot. Vajon miért nem használod?
Üss szét minden követ. Ilyen egyszerűen, ahogy leírom!
Mitől félsz? Miért nem teszed meg? Félsz, mert eltalálhatsz egy olyan követ is, amely magával sodor még többet? Félsz, mert a körülötted lévők sem ütik szét a köveket, inkább építik?
Szabad vagy!
Mindig is szabad voltál, mert, ha feltekintesz a börtönöd tetejére meglátod, hogy nincsen ott semmi, csak a tiszta kék ég!
Vedd elő gondolatban a szárnyaid és repülj ki onnan!
Meríts erőt és úgy térj vissza, hogy szeretettel és elfogadással megismerd a köveidet!
Mert csak akkor tudsz megválni, elengedni őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése