Mindenki
igyekszik jó helyet biztosítani magának az életben, szeretné, ha kapcsolataiban
és hivatásában beteljesülnének kívánságai. Nagyon sokszor azonban nem sikerül
mindkettő, vagy legalábbis az egyik területen zavarok jelentkeznek.
Egy
nagycsalád olyan, mint egy facsoport. Minden fatörzs önmagában áll, ám a
gyökerek a föld alatt mégis összefonódnak egymással, ugyanabból a talajból
táplálkoznak. Valaki inkább a baloldalról, az anyai oldalhoz, valaki inkább
jobb oldalhoz, az apai oldalhoz kapcsolódik. Azonban a talaj vizén és a
tápanyagokon keresztül egyesülnek egymással és egy múltban, egy
tudattalanban osztoznak. A rendszer meg
akarja tartani a családi emlékezetben
az igazságtalanságokat és a sorscsapásokat. Azokat az érzéseket, amelyekkel
„fent” (a tudatban) nem konfrontálódunk, „le” száműzi (a tudattalanba), és
addig kísértenek ott, amíg egy másik utód felvállalja, és újra megéli őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése