Képzeletbeli utazások - Könyvtár meditáció -

Könyvtár meditáció

Hunyátok le a szemeteket és vegyetek három nagy levegőt és fújjátok ki. Engedjetek el minden feszültséget és készüljetek fel arra, hogy most beszálltok egy liftbe.
Érezzétek, ahogy egyre lejjebb haladtok a lifttel.

Megérkeztetek. Az ajtó kinyílik. Egy nagy csarnokban találjátok magatokat. Meglátjátok egymást. Nézzetek körül és csodáljátok meg ezt a gyönyörű helyet.

Messze már feltűnik mindenkinek a vezetője.

Mindenki követi a sajátját. Egy ajtóhoz értek. A vezetőd elkéri a kulcsot tőled. Te előveszed és kinyitod.

Lépj be a vezetőddel a könyvtáradba. Nézz körül a te saját könyvtáradban.

Nézz a vezetődre, aki a te könyvtárosod, aki te magad vagy. Nézz rá és gondolatban kérj tőle egy könyvet. Azt, amiért jöttél.

Kövesd. Most meg mutatja, merre találod. Menj érte.

Most ott tartod a kezedben. Még ki se nyitottad, de már most érzed, milyen mély érzéseket közvetít neked.

Nyisd fel a könyvet. Lapozz bele.

Egy történetet olvasol benne, ami átjárja az egész lényedet.

Ez a te történeted. Valahonnan messziről, talán nem is a mostani életedből. Élj ebben a történetben, éld át újra.

…

Le kell tenned a könyvet, ad a könyvtárosod kezébe. Köszönd meg neki.

Érezd, hogy ez a történeted a múlté, egy emlék, el kell engedned.

De nem kell többé elrejtened, hiszen a részed. Hozzád tartozik.

A könyvtárosoddal elindultok a kivezető ajtó felé. Kiléptek az ajtón és bezárod az ajtót és a kulcsot elteszed. Ott vagytok megint a csarnokban, ismét mindenki találkozik.

Mindenki elköszön a vezetőjétől és beszáll a maga liftjébe és elindul felfelé. Ha megérkeztetek nyissátok ki a szemeteket.     

Változás

Sokszor kerülünk olyan utcába, amelyet mindig megpróbálunk elkerülni. Mégis visszatérünk.

Végig menjek rajta?

Vagy inkább forduljak vissza megint?

Mi van, ha végig kell mennem ezen az utcán ahhoz, hogy elérjek oda, ahová igazából indultam?

Ki ment meg majd önmagamtól, ha itt veszélyekkel kell szembe néznem?

"Megkövesedett tüskéken járva,

csak az önbecsülésem lehet a szárnyam,

Mely kiragad a félelmem torkából,

életem bezárt tornyából."

Ott állok az utca elején, csak úgy sodródnak az események körülöttem, én meg csak állok. 

Állok mozdulatlanul és hagyom, hogy az életem elmúljon , mint egy hirtelen jött nyári zivatar.

Mi a bűnöm?

Az, hogy nem döntök.

Aki pedig nem dönt, az cselekedni sem tud.

Belsőgyermek

„Benned él az a gyermek, aki valaha voltál.”

Ösztönösen tudjuk, hogy él bennünk valami a múltból, egy apró emberke, aki nagy csodálkozó szemmel figyelte a világot. Fel akarta fedezni az élet csodáit, tájékozódni akart és meg akarta találni benne a helyét. Felfedezte a mozgást, a nyelvet és az emberi kapcsolatokat.  Kellemes és kellemetlen élményeket szerzett és olyan képet alkotott a világról és önmagáról, amely még ma, felnőttkorában is érezteti a hatását. Mindezek jó része a tudatunk alá süllyedt.

A szabad belső gyermek a szívből táplálkozik, az adott pillanatra figyel, intuitív és sajátos világban él.
Sérült belső gyermek a múltban él, a jelent pedig a hiány, a visszautasítás és sértettség szűrőjén keresztül látja.

Belső gyermekünket a belső felnőtt zabolázza meg, az a részünk, amelynek révén beilleszkedünk a közösségbe és a társadalomba, mert ő képes megszervezni az életét, fegyelmezni magát és betartani a szabályokat. 

Hold/Bak

Ki vagy és mit akarsz?

Nagy céljaid vannak. Egyesek azt mondhatják rólad, hogy becsvágyó vagy. Ott mélyen úgy érzed, te többet akarsz létrehozni a saját világodnál. Neked nem elég, hogy egyszerűen élvezd, ami van. Olyat szeretnél létrehozni, ami beleavatkozik a dolgok menetébe, és alakítja azt, valamit, ami útmutatóként szolgál másoknak. ezért kész vagy mindenre, ami tőled telik.

„A korlátokban rejlik a mester!”

A te szemedben egy cél csak akkor ér valamit, ha erőfeszítésbe kerül elérni. Te minden erődet erre áldozod, és ha végül elérted, amit akartál, büszkén tekintesz majd vissza az elvégzett munkára.

„Nekem semmi se hulljon az ölembe! Az olyan unalmas lenne. Nem is élvezném. Engem az akadályok izgatnak, a feladat, a kihívás.”

Akkor érzed jól magad, ha dicséretet és elismerést aratsz a teljesítményeddel. Ha rend uralkodik. Ha következetesen tudsz tervezni és gondolkodni. ha sikerül lóvá tenned a véletlent. Ha valakit visszaterelhetsz az útjára, amelyről letért. Ha gondoskodhatsz a szilárdságról és a rendszerességről. Téged a megbízhatóság tesz szabaddá. Hová is jutna az ember, ha mindenki menne a saját feje után?

Ha mindenki a kedve szerint változtatna irányt? Az a nagy művészet szerinted, ha valaki önmagán uralkodik. Nem véletlenül mondják azt, hogy a jó munkához idő kell. Neked kedvedre van ez a hosszú távú, kitartó igyekvés egy cél felé, mindig az úton maradva. A dolgok ugyanis szerinted lassan érnek be, akárcsak a jó bor.

Téged az élet mindig az idő tényezőjével szembesít. „Az embert csak az idő választja el attól, amire vágyik.” Te mindig is úgy tapasztaltad, hogy a türelem és a kitartás vezet célba. Neked gyanús az, ha valami gyorsan megy!

Habár sokat szeretnél elérni, a kevéssel is beéred. A tékozlás szálka a szemedben. Szilárdan hiszel abban, hogy a siker csak akkor érhető el, ha az ember összeszedi minden erejét. Még a gyomrod is eszerint az elv szerint működik: szeretsz keveset és szerényen étkezni, az jót tesz, a belső rend és a tisztaság érzését kelti benned.

Az önsanyargatás időszakaira azért van szükséged, mert hajlamos vagy a másik végletbe esni. A keserves helyzeteket átvészeled, hiszen csak az számít, amit elérsz.

Nem feltétlenül vágysz egyéni elismerésre, inkább azt szeretnéd, ha a teljesítményed és a közreműködésed lenne hasznos és becsben tartott.