Sokszor kerülünk olyan utcába, amelyet mindig megpróbálunk elkerülni. Mégis visszatérünk.
Végig menjek rajta?
Vagy inkább forduljak vissza megint?
Mi van, ha végig kell mennem ezen az utcán ahhoz, hogy elérjek oda, ahová igazából indultam?
Ki ment meg majd önmagamtól, ha itt veszélyekkel kell szembe néznem?
"Megkövesedett tüskéken járva,
csak az önbecsülésem lehet a szárnyam,
Mely kiragad a félelmem torkából,
életem bezárt tornyából."
Ott állok az utca elején, csak úgy sodródnak az események körülöttem, én meg csak állok.
Állok mozdulatlanul és hagyom, hogy az életem elmúljon , mint egy hirtelen jött nyári zivatar.
Mi a bűnöm?
Az, hogy nem döntök.
Aki pedig nem dönt, az cselekedni sem tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése