Sebesen élek.
Oly erős erő lakozik
bennem, melyet nem tudok kordában tartani: kitör, ha akarom, ha nem.
Aktív vulkán vagyok, mely kiönti minden
energiáját, ha már összegyűlik benne a feszültségek hadserege, s feltör a
magasba az egekig. Megérinti a felhők elérhetetlennek tűnő magaslatát. Mindenki meglát, kilométerekkel messzebb is
viszi feldühödött füstömet, s hamuként szállok rád.
Nem futhatsz el előlem.
Megkavarom a felhők nyugodt harmóniáját zajjal és félelemmel. Szétrombolom a
biztonságot nyújtó keretet, melyért harcolsz nap, mint nap, mely mozdulatlanná
tesz.
Aztán elhalkulok, megmerevedem.
Kővé dermed minden körülöttem.
Állok
egy helyben, még a lég sem mozdul körülöttem. Vihar előtti csend.
De újra érzem
az egyre dagadó erőt.
S most lassan elindulok, ismét, mert sokáig nem állhatok
egy helyben.
A feszültségek egymásnak tapadnak, dörög az ég, mély hangon s egyre
több villámot szórók.
Felizzad a szél, egyre gyorsabb a légörvény, s már forgó
szélként száguldok.
Egyre gyorsabban, és gyorsabban.
Oh, ne kerülj az utamba,
mert elsodorlak, felkaplak s elrepítelek, ha utamban állsz.
Akkor is ha
szeretlek...
Energiám kezd alább hagyni. Ismét csendesedem.
Magam mögé
tekintek.
Kitépett fák, elsodort termőföldek, letépett házak teteje, tavakból
kiszippantott víz.
Csak egy pillanatra nézek hátra, hisz megrémít engem is,
amit magam mögött hagyok.
Csak egy pillanat és tovább indulok előre.
Csak
előre, mert másfelé nem is haladhatok.
Sétálok, ballagok, majd azt veszem észre, hogy egyre gyorsabban kapkodom
a lábam és szaladok előre. Ismét száguldok….
A Kos energiája betör a látható világba, tetté
válik, és nem hagy időt az értelemnek a gondolkodásra vagy a kétségekre.
Mindent megtesz, mindent kimond és mindent megérint, még azt is, amit nem
szabad megtennie, kimondania, vagy megérintenie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése