Éljük az életünket és észre sem vesszük, hogyan szaladnak az évek
felettünk. Csak akkor torpanunk meg, amikor a nagybetűs Sors elénk rak egy
akadályt, amelyet nem fogunk megugrani. Elesünk, és amint feleszmélünk az
esésből egy sötét gödörben találjuk magunkat.
Sötét van és hideg. Minden barátságtalan, a Nap eltűnik, nem találjuk,
vajon merre lehet.
Merre induljak? Kit kövessek? Egyedül érzed magad, és segítő kezet nem
találsz. Nem találsz, mert a saját kezedet kell megtalálni. Befelé kell fordulnod, a kivezető utat csak
arra találod meg.
Belemerülsz a lelked színházába. Elkezd érdekelni, kik lakoznak
benned. Kihez fordulhatsz a sok szereplőd közül, aki segíthet? Egyiket a másik
után elkezded megismerni, átérezni és egybeolvadsz vele. Másképp nem lehet. Át
kell érezned önmagadat, meg kell élned a Léted. Ott megtalálod a válaszokat és
a kivezető utat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése