Hosszú történetet rejt a lelked, spirális lépcsőn lépegetsz egyre feljebb.
Kezeddel végig simítod csigalépcsőd korlátját.
Olykor megállsz és letekintesz.
Szemedben a végtelen tükröződik vissza, elnyel a mélység.
Talán félsz most...
De vajon mi az ami megrémít, hiszen a Te saját mélységedbe tekintettél.
Gyorsan megrázod magad és előre szegezed figyelmed.
Előre felfelé.
Lépcső sokasága lépésről lépésre...
Aztán ismét meg kell állnod.
Érzed, hogy ismét vissza kell tekintened.
Szeretned kell önmagad, el kell fogadnod, be kell fogadnod azt, amelyet ott látsz.
Az vagy, ami felépített a múltban.
Ha elutasítod, ha értékeled, ha hárítasz, akkor önmagadat bántod.
S lelked mosolyog közben: "Nem baj, majd megérted! Túl tekintesz majd az anyagon..."
Addig is folyamatosan szembesülsz a tetteiddel, azzal amivé váltál.
És válsz óráról órára.
Minden gondolatod, érzésed és tetted építi a lépcső fokokat.
Fokról fokra.
S annyi csigalépcső van, ahány lélek él. Végtelen színekből festett teremtő alkotás.
Így születik meg az egység.
Amint elfogadod a saját utad, amint nem akarsz más lépcsőin lépegetni, abban a pillanatban megtalálod az egységet. Megtalálod önmagadban, mert mindig is ott volt, csak annyi idegen ízekre vágytál, annyi idegen alkotás csábított, hogy a saját erődet nem használtad.
Képzeld el, hogy a Földed egy gyönyörű virágoskert.
Körbe tekintesz és gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokat látsz magad körül, végtelen sok színben formában illatban pompáznak körülötted.
Aprónak érzed magad mellettük, mert nem veszed észre, hogy Te magad is, egy gyönyörű virág vagy közöttük!
Egyszer csak valaki tükröt fordít feléd és megmutatja mennyire különleges vagy, aranyban csillognak szirmaid. Ekkor azonban újabb álarc kerül reád: Te akarsz a legszebb és legtündöklőbb lenni mind közül!
S bizony, ha ekkor tükröt állít neked valaki, akkor ugyanúgy nehéz lemondanod erről az elképzelésedről is.
Túl kicsinek érzed magad, vagy túl nagynak gondolod magad.
A kettő között nem sok különbség van....
Erről szól az egyensúly: Légy része ennek a gyönyörű virágos kertnek és tündökölj!
Éld meg a szépségedet, az egyediségedet!
A KARMA segít abban, hogy megtapasztald a végtelenül való létezést.
Mindig ugyanaz a virág vagy, csak épp mindig másmilyen tükröt állítanak eléd.
Vajon most miként látod magad?
Melyik virág illúziójaként éled az életed?
Az első lépés, hogy a csigalépcsőd korlátjait erősen megfogva, le merj tekinteni! Tudatosan szeresd látni mi voltál, ki voltál eddig?
A karma - holdcsomópont megmutat belőled valamit.
Fogadd mosollyal az arcodon...
És sose félj kérdezni.
Aki kérdez az válaszra talál, ha tudatosan éli az életét és figyel!
Mindenre!
Nemcsak arra, amit szeret!
Hanem arra is, amivel bántja önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése