Minden ember az igazságot keresi.
Válaszokat akar!
Az állandó "miértek" csak elnyelik az élethez szükséges energiát.
A múlt fogságában tart, lebilincsel
s ha nem tudsz már előre tekinteni,
csuklód kihorzsolt vonalán lecsordul egy vércsepp.
Egy csepp,
hisz a szemedből már a könnycseppek kiszáradtak.
Csak a düh szikrázik benne, villámokat szórva az egész világodra!
Sokan vannak akik egy egész életen át egyetlen mondatra várnak valakitől:
Sajnálom!
A "sajnálom" szó egy beismerő vallomás a másiktól:
Én voltam a vétkes, bűnt követtem el ellened:
Nem a te hibád!
De mi van akkor, ha ez nem hangzik el,
ha egy halálos ágyon fekve se képes kimondani az a valaki a másiknak:
Sajnálom!
Az emberi büszkeség annyi mindent megmérgez!
Egy egész családot képes a mélybe húzni,
ahol a sötétségben már nem találja meg senki sem egymás kezét.
A sötétben minden takarva marad.
Az igazság felemel és fényt hoz oda,
ahol hideg és sötét van.
De vajon a fény mi mindent fog megmutatni?
Biztosan akarja a ember látni!?
Az igazság olykor fáj,
belemarkol a torkodba és addig szorítja amíg már nem kapsz levegőt.
Az első lélegzetvétel fájdalmas lesz, de utána enyhül.
Az ember büszke, de a lélek, ott legbelül erre nem képes!
A lélek csak simogatni tud!
Bárki legyen is az életedben,
akitől azt az egyetlen szót várod,
most hunyd le a szemed
és engedd, hogy ott legyen veled!
A gondolataidban, a szívedben, érezd ahogy megfogja a kezed!
Halld mit suttog, mit mond neked?
SAJNÁLOM, NEM A TE HIBÁD!
BOCSÁNAT
SAJNÁLOM
SAJNÁLOM
SAJNÁLOM
Ünnepeld a felszabadulásod!
A megbocsájtás egy súlyos terhet emel le a hátadról.
Táncoljon a lelketek,
hisz mindannyian ugyanonnan érkezünk és ugyanoda távozunk
Nehezen megy, akkor térj ide vissza annyiszor ahányszor csak szükséges...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése