Sokat gondolkodtam, sokat készültem arra, hogy miként búcsúztassam a Katicás ovisaimat.
Azt tudtam, hogy mindenképp személyes ajándékot szeretnék nekik adni.
A kreativitásban az a legjobb, hogy igazából határtalan lehetőséged van arra, hogy alkoss valamit.
Az alkotás pedig egy kis szelet a lelkedből, egy leheletnyi érzelem tőled a másik félnek.
Bízom benne, hogy majd sok év múlva, a Dóri név kellemes érzéseket ébresztenek fel az ovisaimban. Emlékezni nem fognak rám, de talán majd elmosolyodnak önkéntelenül, ha kinyitják ezt a kis képeslapot. Tudom, hogy majd elsüllyed a kis tarisznyájukban és talán sok-sok évig elő sem veszik, de nekem nagy boldogságot nyújtott amikor készítettem. Amikor a kedves kis idézetet bele írtam egyesével, akkor mindig ép arra kis gyermekre gondoltam. Így az ajándék által én már többet kaptam tőlük, mint amit én adhatok nekik...
Az okos telefonok sok lehetőséget kínálnak arra, hogy valami egyedi ötletet megvalósíts. A gyerekeket lefotóztam és egy kerettel színesítettem a képet. Majd egy rajzolós program segítségével értem el a végső állapotot. Belekerült egy kis fotó rólam is, ugyanezzel a megoldással.
Utána következett a díszítés, amit én természetesen úgy oldottam meg, hogy mindenkié másmilyen lett. Igen ez rám vall, mindig valami újra, valami másra törekszem...
Ilyen lett a fiúké:
Ilyen lett a lányoké:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése