Vegyél a kezedbe egy történelmi könyvet és indulj el a legelején. Képzeld el, hogy minden korban éltél. Megélted az akkori világot, egy testben. Egy olyan testben, amely azt szolgálta, hogy most elérkezz oda, ahol most a jelenben élsz. Olyan tapasztalatok vannak mélyen benned, amelyek mind kihatással vannak most rád.
"A lelked jelen volt minden történelmi korban, ezért magába hordja a világ történetét."
Megtapasztaltad a különböző korszakok szenvedéseit, örömeit, felfedezéseit, vágyait, fájdalmait, kétségeit és hitét...A világ így Te magad vagy és ezáltal kulcsfigura lettél. A Te felelősséged is, hogy hogyan zajlanak a világban az események.
Képzeld el, hogy a belső világodban létezik egy nagy történelmi kódex! Ez a könyv tele van képekkel, mégpedig azokkal a képekkel, amelyeket Te magad tettél bele. Mindent amit megtapasztaltál ebből a világból, itt megtalálod. Így olvashatsz akár az ókorról, az első világháborúról, a nagy felfedezések koráról...Viszont az, hogy te hogyan élted meg a történelmet, egy egyszemélyes nézőpont lesz. Ebből a nézőpontból építetted a tapasztalataid tornyát. Innen tekintesz le, ha utadba kerül valami most a jelenedben.
Azonban, ha azt mondjuk, hogy az idő csak itt a 3 dimenziós világunkban létezik, akkor azért az elgondolkodtató, hogy ahogyan a lélek fejlődik és gyűjti a tapasztalatait, vajon képes arra, hogy ugráljon az időben? Azaz, ha megélem a mostani életemet, akkor vajon reinkarnálódhatom az ókorban? Ha épp erre lesz szükségem?
Amikor 15 évesen olvasgattam a az "előző életek, jövendő életek"-et, ott is voltak olyan leírások, amelyek egy jövőbeli világban játszódó életet ír le...
Ha összességében végig gondolom ezt, valóban jó, hogy a felejtés vékony fátyla nem engedi, hogy emlékezzünk mindenre. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy ezt a fátylat olykor nem emelhetjük fel. Ilyenkor kaphatunk egy kis betekintést...
Tehát a gyakorlat célja az lenne, hogy engedjük meg a fantáziánknak, hogy egy kis történelmi utazást tegyünk. Hadd lebbenjen fel az a fátyol ott, ahol valamilyen fontos információ, kép bújik meg. Emeljük ki a mélységekből, emeljük fel az ég felé, süssön rá a nap, hogy láthassuk. Itt kezdődik meg az igazi utazásod a belső világodban.
"Új világot csakis új ember teremthet. Ehhez szükséges, hogy észrevedd, ami a szemed előtt hever, felvedd, megértsd és átformáld..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése