Személyes Pokol

Egy pár napja elkezdtem játszani ezzel a szóval, hogy POKOL.

Miért? 

Mert úgy érzem, hogy abban az esetben lehetek egységben a létemmel, ha nemcsak a Mennyországot emelem fel, hanem a Pokolt is a helyére teszem. 

A fehér nem létezik fekete nélkül. 

Már nem akarok elfutni az árnyékaimtól, szembe nézek velük és hagyom, hogy elmeséljenek rólam valamit.

Egyszer azt olvastam valahol, hogy az előző életben való utazgatás veszélyes. 

Miért?

 Mert nem biztos, hogy minden életemben "Teréz anya" voltam. 

Ezt gyermekkoromban is sokat mondogatta anyukám. Ettől megijedtem és én is távol tartottam magam ettől a témától. Azonban amíg ezt tudatosan megtettem, a verseim mindig erről a nem túl pozitív területről származtak. Rá kellett jönnöm az elmúlt napokban, hogy ez a sötét rész is hozzám tartozik. 

Sőt itt tanulhatok a legtöbbet a belső utamról. 

Visszatérve a POKOL szóra, ahogy sétáltam az ovi felé, egyszer csak eltűnt a P betű az elejéről. Így megmaradt számomra az OKOL szó. Újra visszatértem oda, amikor megtanultam 16 évesen, hogy hogyan tudom megfogalmazni magát pokolt. Az én poklom a bűntudatom tégláiból épül. És bizony 31 év alatt biztosan egy egész kis csinos ház épült már. Amint másokat  OKOLOK az életemben zajló események, érzések, gondolatvilágom miatt szépen épül tovább és tovább... 

Érdekes, hogy amikor jobb napjaimat élem és tele vagyok pozitív gondolatokkal és tettekkel és az önértékelésem a helyen van, attól még ez a házam ugyanúgy ott van, csak nem épül tovább. 

A kérdés az, hogy akkor mit kell tennem. A válasz nagyon egyszerű. 

Menj el ebbe a házadba, dobálj ki mindent onnan és apránként bontsd le. 

Persze ezt könnyű mondani! 

Már maga az út oda felé ijesztő és maga a ház, ha megpillantom félelmet ébreszt. 

Nem tudom mit találok ott. 

Mi van, ha sok esetben nemcsak áldozat, hanem tettes is voltam! 

El tudok majd számolni ezzel önmagammal?!

Az önismeret éppen ettől csodálatos és izgalmas. 

Amikor elővettem onnan félelemmel telve egy történetet és újra megéltem, befogadtam, hogy ez is Én vagyok és megértettem a tapasztalatot, akkor ez a tégla a kezemben hirtelen vízzé vált és kiömlött a földre. A föld beszívta és a Földanya befogadta a rezgésem, átalakította ezt az energiát. Fényként tért vissza a lábamon keresztül, majd a Korona csakrámon keresztül elindult a Felsőbb világok felé.    Áldás...

Eljött az idő, hogy ezen az úton is haladjak! Nem halogathatom tovább. Nem tolhatom át egy következő életre! És te se tedd kedves olvasó! Légy bátor fedezd fel ezt a területedet is, mert hozzád tartozik. Semmi sem lesz ott idegen, ha közelebbről megvizsgálod. Sose feledd, hogy a házadnak két formája van, volt és lesz, amíg itt laksz ezen a Földön!

 

Gyere megfogom a kezed, nézzünk rá erre a házadra és ha érzel elég bátorságot bekísérlek...
Azt suttogod "kísértet" van benne? Én akkor vissza kérdezek: "Ki sértett" meg téged?!!!!