Több alkalommal volt már szerencsém részt venni pszichodrámán, családállításon. Azonban a legutóbbi élményem nagyon érdekes volt.
Mielőtt elmesélném, röviden ismertetem mi is ez a pszichodráma:
A pszichodráma olyan terápiás, személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.
A főszereplő kiválasztja, hogy a csoportban lévő személyek kit fognak megjeleníteni, képviselni az ő személyes életéből. Ez lehet személy, érzelem, vagy akár egy tárgy is...
Én legutóbb egy kisfiú szerepét kaptam, akit az illető nem tudott hová rakni az életében, mert mindig megjelent az álmaiban, de az életében nem volt jelen.
Egy szőke 10 év körüli kisfiú.
Amint felálltam a székemből, egyből megéreztem a kisfiú gondolatait, az érzelmei átfutottak rajtam. Tudtam, hogy honnan jött, ki ő és mit szeretne, ha kimondanék. Visszafojtva vártam, hogy megkérdezzék tőlem mi zajlik most bennem. Miközben figyeltem a körülöttem zajló eseményeket, a gondolataim csak úgy cikáztak és képek jelentek meg előttem.
A sötétben kirajzolódott egy édesanya, aki térdre borulva zokogott és ordított. Kezében halott gyermekével. Egy szőke 10 év körüli kisfiút tartott a karjaiban. Hátulról átkarolta egy férfi, aki az apa volt. A nő, az édesanya összetört szívvel szorongatta a fiát. Olyan volt mint egy régi megbarnult kép. Megállt az idő. Megállt az anyának az idő, abban az életében nem tudta elengedni a fiát. Gyász borult a szívére és többet képtelen volt boldognak lenni. Így a kisfiú is vele maradt, a lelke nem hagyta el.
Ekkor rám szóltak: Mit érez a kisfiú?
Ránéztem a főszereplőre, aki egy nő volt, ő volt az anya...
Ahogy találkozott a szemünk, már nem tudtam uralkodni az érzelmeimen és a gondolataimon, átváltoztam a kisfiúvá. Csatornává változtam.
Zokogtam és csak ennyit tudtam mondani: Szeretlek anya, kérlek engedj el!
Több perc eltelt mire visszanyertem önmagam...
Milyen erős szellemi kötelék volt anya és fia között! Még a következő életébe is követte az édesanyját. Amikor megértette a kérdező, hogy ez a szőke kisfiú, az ő előző életében elvesztett gyermeke, már értett mindent. Érezte és tudta, hogy ez valóban így van. Nehezen engedte el. Fájdalmasan "mondott" le róla.
Azt mondogatta, hogy szereti és nagyon nehéz elengednie...
Végül könnyek között elbúcsúztak...
Csodálatos élmény volt. A legszebb pedig az volt, hogy segíthettem...
Az energiák, amelyek körül vették a csoportot, egy tiszta csatornát nyitottak meg. Hiába volt a kérdezőben mély szomorúság, keserűség és harag, amiért elvette tőle a sors az egyetlen akkori gyermekét, a segítség pozitív teret biztosított.
Nem szeretem bolygatni az előző életeket, de amikor dolgozni kell vele, ha valaki akkor gyógyul meg lelkileg, akkor felbukkanhat egy ilyen hasonló történet és megjelenik, teret nyer az illető életében.
A pszichodráma persze a jelen élettel foglalkozik, nagyon ritka, ha előbukkan egy ilyen történet...
Drága kétkedők ezt az élményt senki sem veheti el tőlem:)
A megtapasztalás kéz a kézben jár a hittel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése