A Bolond és a Mágus
A Bolond maga az út a két
fizikai élet között. Lezárult az egyik élete és lépdel a következő felé. Zsákjában
csak a legfontosabb megtapasztalásait cipeli magával.
Könnyű élete volt vajon,
vagy nehéz?
Nem lehet tudni, s talán valóban Bolond, hogy boldogsággal az arcán
a következő élete felé halad. A messzeségben látható a Végtelen Fény Birodalma,
ő mégis egy bogáncsosnak tűnő, átláthatatlan táj felé igyekszik…
A Bolond kezében a
Virág, a Lelkünket szimbolizálja. Vágyakozva néz a Virág a Föld felé. Gyökeret
szeretne verni ismét ebben a fizikai világban.
A Bolond pedig
megnyitja a kaput: nem lát előre semmit, nem tudja a bejáraton túl a következő
lépéssel hova érkezik. Csak a lendület az, ami körül veszi, egy energia, amely
a Végtelen Szivárvány Fényből kilöki. Egy Energia, amelyet a Bolond nem utasít el…
A Bolond jelképezi az
új ember eljövetelét, egy új testet, tele lehetőségekkel. A Bolond ruhája pedig
már az újszülött meghatározott genetikai, társadalmi és nemzeti adottságait
jelképezi. Egy előre megválasztott helyen és időben lép ki a Kapuból, ahol már
várják.
A Bolond a Mágus felé
halad, aki várakozóan néz rá. Már várja, hisz a Bolond még szótlan kívül és
belül is. Olyan, mint az üres korsó, amely ékeskedik, gyönyörű motívumokkal van
feldíszítve, azonban még nem tudja, mivel kell megtöltenie önmagát. Még nem
tudja, merre menjen, vagy csak egyhelyben álljon?
A Mágus azonban már ismeri a
saját azonosságát. Uralkodik a saját világán. Tudja, hogy hol van, ismeri a
körülötte lévő tárgyakat és használja is. Így vagy úgy. Fehér Mágus vagy Fekete
Mágus.
A Szabad akarat, választási lehetőséget kínál a számára és ezzel teljes
mértékben tisztában van.
Ahogy a Mágus az
asztala előtt áll vissza csengenek folyamatosan az Égből érkező szavak: „Igazán
veled kezdem el ezt a művet, Te leszel a Teremtésnek, az új tartós világnak, a
kezdete!”
Azonban a Teremtésben
a Szabad akarat is otthonra lelt, kéz a kézben járnak, és így az ember is
folyamatosan beleszól a saját világának megalkotásába.
A Mágus maga Merkúr és
Hermész. A kommunikáció, a beszéd, a szó szimbóluma. Teremtő pálcáját az Ég
felé emeli és szavaival megformálja a körülötte lévő világát: legyen az pokol
vagy mennyország…
Ebből az állapotból a
Bolond csak önként léphet tovább, a Pápanő minőségébe. Azonban ez nem olyan
egyszerű. Hiszen ki mondana le egyből a „teremtő” hatalmáról?
Így válik a „Teremtő Pálcája”
az Ember számára Áldásból Átokká, ha tudatlanul és vakon használja!
A Világ ketté hasad,
jobb és bal oldal, férfi és nő, cselekvő és befogadó…
folyt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése