Csatáink

Az ember hosszú utat jár be, mire felismeri, hogy csakis önmagával küzd meg nap mint nap. Az összes konfliktus, csata, veszekedés, csak egy tükör, amely megmutatja, kik azok a belső szereplőink, akikkel nem szeretnénk szembesülni. Maga a felismerés, egy-egy ilyen helyzetre akár több évig is eltarthat.

Minden csatánk végül is egy öngól és a mámoros győzelem pillanatok alatt elmúlik. 

Az élet törvénye, hogy minden ember, akivel kapcsolatba lépsz, akivel találkozol, amit látsz és körül vesz téged, a részedet képezi.

Így válik az életedben a tettes és az áldozat eggyé. Azaz nem lehet megállapítani, hogy egy-egy helyzetben Te ki is vagy: tettes vagy áldozat? 

Az életedben sokszor felvállalod a tettes szerepét és a kardodat magad felé emeled, azonban nem jelent mást az sem, ha mindezt más teszi meg feléd, más hajtja végre ezt a folyamatot. Ha te nem cselekszel és nem lépsz, akkor megteszi ezt más a külvilágodban és kibillent valamilyen formában a mozdulatlanságodból. Az eredmény ugyan az lesz.

A kígyó a saját farkába harap, azaz mind két út ugyanahhoz a felismeréshez vezet: ÉN és TE, vagyis ÉN és a KÜLVILÁG egyek vagyunk!