Új Blog oldal

Elindítottam új Bog oldalamat, ha van kedvetek csatlakozzatok:)

https://uticelen.blogspot.hu/

Virágosat álmodtam...

Íme egy nagyon kedves és egyszerűen elkészíthető ajándék bármilyen alkalomra.

A legjobb az, amikor a gyerekeiddel készítheted el, addig is együtt töltitek az időt.

Közben mindent meg lehet beszélni, mi történt a suliban, milyennek látja maga körül a világot és milyen kérdésekre nem találta mostanában a választ.

Együtt nevettek és ilyenkor sok-sok puszi és ölelés varázsolja értékessé ezeket az órákat...

Ovis búcsúztató

Sokat gondolkodtam, sokat készültem arra, hogy miként búcsúztassam a Katicás ovisaimat.

Azt tudtam, hogy mindenképp személyes ajándékot szeretnék nekik adni.

A kreativitásban az a legjobb, hogy igazából határtalan lehetőséged van arra, hogy alkoss valamit.

Az alkotás pedig egy kis szelet a lelkedből, egy leheletnyi érzelem tőled a másik félnek.

Bízom benne, hogy majd sok év múlva, a Dóri név kellemes érzéseket ébresztenek fel az ovisaimban. Emlékezni nem fognak rám, de talán majd elmosolyodnak önkéntelenül, ha kinyitják ezt a kis képeslapot. Tudom, hogy majd elsüllyed a kis tarisznyájukban és talán sok-sok évig elő sem veszik, de nekem nagy boldogságot nyújtott amikor készítettem. Amikor a kedves kis idézetet bele írtam egyesével, akkor mindig ép arra kis gyermekre gondoltam. Így az ajándék által én már többet kaptam tőlük, mint amit én adhatok nekik...

Az okos telefonok sok lehetőséget kínálnak arra, hogy valami egyedi ötletet megvalósíts. A gyerekeket lefotóztam és egy kerettel színesítettem a képet. Majd egy rajzolós program segítségével értem el a végső állapotot. Belekerült egy kis fotó rólam is, ugyanezzel a megoldással.

Utána következett a díszítés, amit én természetesen úgy oldottam meg, hogy mindenkié másmilyen lett. Igen ez rám vall, mindig valami újra, valami másra törekszem...

Ilyen lett a fiúké:

Ilyen lett a lányoké:

Mérleg sorsának kulcsa (Nap, Aszcendens)

Lélek

Olyan könnyű vakon élni.
Elmerülni az élet zavaros tengerében,
ahol csak kapálózunk, hogy felússzunk a víz tetejére.
Vagy miért is?
Miért is csapkodunk a kezünkkel?
Megáll a Mérleg és elkezd lebegni ...
Vajon lent maradjak, vagy ússzak fel?
Az állandó kérdések és
türelmetlenül várt válaszok zaklatják.
Némaság csak ennyit kér,
"nem cselekvést".
Leszek a zsákod, cipellek és követlek, mondja  a Mérleg.
Útvesztő?
Csak indulj és haladok melletted.
Minden bennem pereg.
Egy film, ahol minden életet megélsz.
Egy tekintet és már elmerülsz a szem tengerében.
Kapálózik ismét a Mérleg, felússzak a víz tetejére?

Életből életbe táncolsz.
De ahhoz, hogy a sajátodba léphess tükörbe kell nézned.
Hogy lásd a szemeidet, lásd a benne elnyelő tengert!
De miközben másokéba könnyen beleugrassz,
most tétovázol.
Megkövülten, mozdulatlanul állsz.
Ez a te legnagyobb lépésed.
Belezuhanni önmagadba...
Ez a sorsod kulcsa!

Ez az Én sorsom kulcsa is....






















 

Néma szavak

Zene

Néma szavak

Szárnyat bontó boldogságos
gondolatok,
Szíveket melengető mesés
pillanatok,
Alkonyatba révedő szépséges
tekintet,
Szabadság szele simogat s,
hevített.

Kérően nyújtod tétova
kezeid,
Miközben a gondolatok csalfa
csacsogása lemerít,
A szavak erőtlenül a számra
kúsznak,
Torkom hitegető hangod marja
újra.

Eszemet s szívemet szakítom
ketté,
Melyet a feledés foltja rágja
szét,
Megsárgult posztó panasza
harsog,
De te lehajtott bús fejjel meg sem
hallod.

Vers a múltból...

 

Ketrec

Eltűnsz, mint mindenki!

Alakod szétmállik,

S az arcod elsiklik,

Ha majd rád gondolok,

Miközben arcképedet csókolom.

Egy ideig kereslek emlékeimben.

Kisétálsz csendben,

Megtört kedvvel,

S bár feltűnsz utamon még,

Eltűnsz, mint a sötétlő mély.

Fázok, amíg nem leszel!

Meleg karod elfelejtem,

Oltalmadat már nem keresem,

Hamar eljön a tavasz,

Követ egy perzselő kamasz.

Hová lettél?

A múlt válaszol rá,

De a jelen elfeled már,

Elmerülök a szabadság szárnyaló szelébe,

Vagy lángolok rabságom ketrecébe.

Egyszer mindenki semmivé válik!

Emlékezetem elrágja hevesen,

Mint utolsó falat kenyeret,

Így hal meg létem majd emléked nélkül,

Otthagyom benned mi, belőlem épül.

Miért is jöttök felém?!

Ha nem mar majd a kín,

Ha nem gördül szememből a rím,

Nem létetek hallatán,

Szívemet ezért örökké vallatnám.

Cselekszek, s tetteimben felolvadsz!

Csak egy kép marad szívem falán,

Egy békés mozdulat talán,

Mely pillanatnyi szenvedélytől lobog,

Meggyötört könnyektől zokog.

Némán figyelsz reám!

Az elkopott betűim nem érintenek meg,

Hisz mielőtt megtaláltad volna ezeket,

Már rég elsiklott kezed kezemen,

Kizártalak magamból sebzetten.

Miért hiszem, hogy jó így egyedül?

Nem kell kilehelnem gondolataim értelmét,

Lelkem világtól való félelmét,

Mely számodra halandzsa szavak,

Utópisztikus, mesés kacat.

Legyek számodra egy piciny madár!

Mely megédesíti napodat,

Életed lesz tőle hatalmas lakoma,

De ketrecedben ne tarts soká,

Engedd el sebesen szaladó bokám.

S, ha nem engedsz?

Fullánkod leszek, mely mélyre hatol,

A szíved legmélyébe markol,

Keveset akarsz tőlem, mégis mindent,

Engem akarsz, egy forgószelű kincset.

S valóban, eltűnsz, mint mindenki!

Alakod elporlad,

S az arcod elsorvad,

Ha majd rád gondolok,

Miközben arcképedet csókolom.

Skorpió aszcendens

A Plútó képviseli az összefonódások témáját. Ő szimbolizálja a kötött, fogva tartott energiákat. A Skorpió aszcendens magára veszi a történetet és ezzel az energiákat. Odavonzza őket magához és engedi, hogy ezek az energiák megszállják. Szereti a sötét megoldatlan történeteket. Gyökerei mélyen visszanyúlnak a szabadság korlátozásába és a függőségbe. Ahhoz hogy a személyes feladatodat meg tudd oldani, olyan családrendszerre van szükséged, ahol az elhallgatott, elrejtett és elnyomott, áttöri a talajt. Mint a mágnes, úgy vonzza a Skorpió aszcendens ezeket az energiákat és bábként él a régi történetekben.  Rajtuk keresztül és általuk mozogsz. Emellett azonban nem sok helye marad a sajátodnak. Idegen átvett érzések és sorsok elnyomják a saját, személyes történetedet. Az összefonódások kötélként fonhatják körül a szívedet, amely ettől elnehezedik és elfárad. Idővel kísérőddé válik a depresszió és az az érzés, hogy zsákutcába jutottál.

A szíved egy szerető, lojális gyermekszív. Azért terheled a lelkedet, hogy osztozz a családod sorsában. Mások érzéseit önmagadra veszed, és azt hiszed, hogy ezzel megkönnyebbülést hozhatsz a többieknek. Gyökereid mélyen lenyúlnak a család tudattalanjába, az elnyomott dolgok közé. Onnan hozod fel mindazt, ami sötét és nehéz. Ami másoknak túlságosan ijesztőnek tűnik, te magadba szívod, hogy megszűrd és megtisztítsd. Ha például az apa jogosan volt dühös az anyára, de nem merte kifejezni ezeket az érzéseit, akkor ezek a meg nem élt, ki nem mondott szemrehányások lesüllyednek a mélybe, a család „gyűjtőmedencéjében”. Onnan veszed át és te magad leszel dühös. De mivel az anyukádat is szereted, és őt is védelmezni szeretnéd, semmi esetre sem lehetsz rá mérges. Az átvett érzéseket valaki másra kell irányítanod, hogy irányítsd, például a partneredre. Ezt nevezik dupla eltolódásnak. Ilyenkor nagyon nehéz kitalálni, honnan erednek ezek az irracionális érzések, amelyek a partnereddel összefüggésben logikátlannak tűnnek.

Ha nem találsz magyarázatot egy bizonyos viselkedésre, boldogtalanságra, vagy sikertelenségre, akkor el kell gondolkoznod ezen az összefüggésen.

Saját életerődet mások rendelkezésére állítod, hogy a múltat újra elevenné tedd.  Az áldozatkészséged kihat az egész életutadra, akkor is, ha erről mit sem tudsz.

Csak ha el tudod különíteni az idegen sorsokat, az idegen érzéseket a sajátodtól, csak akkor fogod felismerni, mennyire beléjük fonódtál.

Oroszlán MC-vel ezt a visszatérést erő és öröm kíséri. Végre újra rólad lesz szó, a Te saját énedről, személyes életedről. Csak akkor bonthatsz szárnyakat, amelyre egész életeden át vágysz, ha gyökereidet teljesen kiszabadítod a sötét fogságából.

Szűz MC-vel az élet megtör, hogy szerény legyél. Létezik egyfajta szerénység, amely jót tesz a lelkednek, meggyógyít. Ez azt jelenti, hogy visszatérsz egy egyszerű élethez, amely nem látványos. A mindennapi élet így kevesebb árnyékot vonz magához.