Egyensúlyt kell teremtened a mások
iránt érzett felelősség kényszerítő ereje és saját belső szükségleted, illetve
korlátaid között. Egyensúlyt kell
teremtened az adás és elfogadás, az igen és a nem, gondolatok és az érzések
értéke, a saját és embertársaid szükséglete között. Hogy megvalósítsd ezt a
külső egyensúlyt, először belső konfliktusaidat, viszályaidat és
ellentmondásaidat kell feloldanod.
Olyan mintha két különböző személy létezne benned. Két személy, akik egymás mellett ülnek egy tó
közepén vesztegelő csónakban. Az egyik gazdag, a másik szegény, az egyik magas,
a másik alacsony, az egyik férfi a másik nő, az egyik hívő, a másik szkeptikus.
E két embernek meg kell békélniük egymással, meg kell tanulniuk egymással
dolgozni, együtt evezni, együttműködni, ha el akarják érni a túlsó partot.
Fontos megtanulnod, hogy nem kell
mindenkiért felelősséget vállalni. Vannak bizonyos történések az emberek
életében, ami lehet sokszor rossz, nehéz akadály, de szükség van
megtapasztalásra, még akkor is, ha az adott helyzetben kemény dolgokra
tanít. Nem lehetsz ott minden embertársadnál, hogy bakot tarts az akadály
előtt, mert azt veheted észre, hogy minden energiádat mások megsegítésére
használod, és nem marad a te éltedre, feladataidra. Igazából félsz, hogy nem találod meg önmagad, ha nem segíthetsz
mindenkin.
Ha
túlzottan próbálsz mindenkinek a kedvében járni, folyamatos adakozásból egy idő
után konok ellenállásra váltasz, mert egyszerűen besokallsz.
Tudnod kell különbséget tenned a
szolgálatkészség és a rabszolgaság között.
Egyik fő tanulásod ebben az életben,
hogy meg tanulj felelősséget vállalni a saját életedért és NE
MÁSOK ÉLETÉÉRT! Meg kell tanulnod, mikor mondj igent, és hogyan
mondj nemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése