Sokan gondolják azt, hogy a spirituális utunk megtalálása nagyon nehéz.
Ez nem igaz.
Abban rejlik a nehézsége, hogy elkezdjük más útját járni.
Csatlakozunk olyan utakhoz, amely nem is a miénk.
Ehhez ki kell nyitnod a szemed, mert mindig is ott volt.
Már sokszor megmutatta magát, de te megijedtél.
Nem hittél a szemednek, a fülednek, a megérzésednek.
Nem hittél a szemednek, a fülednek, a megérzésednek.
Elkezdted megmagyarázni és ebben a pillanatban szét is foszlik az egész.
A Kabbala egy régi
története szerint minden ember úton van a fényhez. Mindenki, mert nincsen másik
út. Természetesen az is lehet, hogy te másképp nevezed az utadat…
Ez azonban nem változtat
semmin, a célod a fény. Azonban ez is csak egy szó. A végső célban, el kell
veszítenünk a szavakat, mert oda csak szavak nélkül juthatunk el. Gondolj csak a meditációra, vagy egy olyan zenére, amely a szívedbe markol. Abban a percben nem szólalsz meg és nem akarod megmagyarázni mi zajlott le benned.
Ne felejtsd el, hogy az igazságot
mindenki másban találja meg: tudós a felfedezésében, matematikus az eredmény
kiszámolásában, a fotós egy tökéletes képben, vagy különböző vallásokban, a
jógában, a meditációban, a számmisztikában, az asztrológiában, vagy a
kabbalában.
A mai ember már nem
elégedett azzal a tetszőleges igazsággal, amelyet a média világa ad a számára.
Ott már nem találja meg az „igazságot”, amellyel közelebb kerülhet a
„fényhez”.
A lényeg, hogy
megtaláljuk az értelmes kérdéseket, amelyek előrébb visznek bennünket az
utunkon. Megtaláljuk azt a párbeszédet a külvilágunkban, amely a lelkünk mélyén kezd el hatni...
Ilyen az önismeret is. És amíg te is tanulsz önmagadról általam, addig én is tanulok tőled és együtt jutunk közelebb a fényhez. Ez egy csoda...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése